Az utóbbi hetekben egyre több cikk olvasható ebben a témában.
A végeredmény elkeserítő.
Az előző években is emelkedtek az árak, de az utóbbi fél évben az ugrás már lassan ijesztő.
Amit elképzelhetetlennek tartottunk, az bekövetkezett, egy lakótelepi lakás négyzetméterára elérheti az 1-1,2 MFt-ot.
Azon túl, hogy irreális és elkeserítő, kilátástalanná is teszi sok család életét.
Egy újépítésű, társasházi (sok lakásos!) 54 nm-es, két szobás, erkélyes lakásért 112,85 Mft-ot kérnek a XI. kerületben.
De olyat is találunk, ahol az 57 nm-ért két szobás, erkélyes kivitellel 165,26 MFt a kínálati ár.
A XI. kerületben az ingatlan.com mutatója szerint az átlagár 1,6 MFt, a sasadi részen ez 1,74 MFt/nm.
Ami alapján egy jó állapotú, 50 nm-es, két szobás, földszinti 25-40 éves lakás ára garázzsal 87,5 MFt.
Egy Szerémi úti, felújított csúsztatott zsalus, jó helyen levő 40 nm-es, felújított, másfél szobás lakásért pedig 68,5 MFt-ot is elkérhetnek.
És ez csak a XI. kerület, de a XXII. kerületben a helyzet közel ugyanez.
Ha eladunk egy lakást, és van lehetőségünk az árát felhasználva új/másik lakást venni, még igazán mindegy is lehet, hogy mennyiért megy el, és mennyiért veszünk újat, ha a kettő között nem telik el még egy hét sem.
Ha igen, ott már kérdéses lehet, hogy tudunk-e venni másikat.
De ha abból indulunk ki, hogy fiatalként hogy tud valaki valaha majd lakáshoz jutni, akkor már egészen más szempontból látjuk az árakat.
Valójában olyan összegekről beszélünk, ami felfoghatatlan. Megszoktuk már ezeket a számokat, de ha a fizetésekhez viszonyítjuk, máris élhetetlen képet kapunk.
Egy fiatal, ha nagyon jó esetben is, de elhelyezkedik egy cégnél, és keres 800 ezer forint bruttó összeget, abból, ha már elmúlt 25 éves, ami kb. reális, mert már elvégezte az egyetemet, és dolgozott valahol egy kicsit, hogy valamennyi gyakorlatra szert tegyen, a nettó havi bére 532 ezer forint.
Amiből, ha otthon is lakik, és a szülei próbálják még eltartani 25 éves kora ellenére, legalább a felét elkölti. De inkább többet. Szerencsés esetben el tud tenni havonta 150 ezer forintot. Egy év alatt 1 800 000,-Ft-ot.
Ha nem él otthon, vélhetően semmennyit nem tud félre tenni, hiszen legalább 230 ezer forint bérleti díjat plusz rezsit fizet alaphangon egy másfél szobás lakásért. Ha ott ketten laknak a barátnőjével, aki legalább ennyit keressen, akkor talán eltesznek havi 200 ezer forintot, egy év alatt 2 400 000-et.
Kamatozik valamennyit, legyen nagyon jó kamat, mert jó befektetést találtak, és kamatozzon az egyszerűség kedvéért 10%-ot, ami tehát év végén hozzáadódik, és lesz 2 440 000,-Ft-juk.
Tegyék ezt meg 10 évig. Kamatos kamattal legyen 35 Mft-juk, plusz még esetleg emeltek is a fizetésükön.
És vennének egy lakást alaphangon 65 MFt-ért, tehát 30 MFt hitelt fel kell vegyenek. Már 35 évesek, nincs sem gyerekük, és nyaralni sem mentek soha, hogy tudjanak lakást venni. Autójuk sincs, és még egy jó mobil is alig fért bele.
Ha ezekből bármelyiket megtették, nyaraltak, autót vettek, a milliók nagyon gyorsan fogynak.
Egy újépítésű, KÉT szobás, tehát egy, max két gyermekhez elég négyzetméterű és légterű lakást esélytelen, hogy megvegyenek. De vajon akkor kik is fogják megvenni 110 millió forint körüli összegért? Mert az teljesen egyértelmű, hogy nem a fiatal pároknak épülnek.
De ami szerintem a legelkeserítőbb az egészben, hogy van, és tudom, a társadalmi különbségek mindig léteztek, és létezni is fognak, de van olyan közszereplő, vagy olyan ismert személy, akinek az órája többe kerül, vagy a táskája, a ruhája, a cipője, lényegtelen, mint egy újépítésű lakás ára.
És igazán nem gondolom, hogy a munkája többet érne annyival, mint azé a fiatalé, aki nekikezd az életének.
Sok mindent lehet magyarázni sokféleképpen. De ezek irreális és elfogadhatatlan különbségek. Azt is nehéz felfogni, hogy vajon az a gondolatmenet mi lehet, ami alapján elfogadhatónak tartják, hogy egy lakás árát hordják magukon egészen addig, míg mondjuk már nem tetszik, és a szekrény alján felejtődik.
Arról nem beszélve, hogy ha egy ilyen van, vélhetően a többi otthoni felszerelés, kiegészítő, lakberendezési kellék, ékszer, és sorolhatnánk, is hasonló árkategórába esik.
A félreértések elkerülése végett, semmiképp nem az irígység beszél belőlem, egyszerűen csak ezek a szimpla tények.
És még ezzel sem lenne gond, ha az arány az lenne, ami most nem, tehát abból lennének többen, akik megtehetik, és abból kevesen, akik nem. De még ez sincs így.
Sokat beszélgetünk és gondolkozunk a férjemmel, mit lehet ezzel kezdeni, a mi gyermekeink hogy fognak lakáshoz jutni, de értelmes ötlet, azon kívül, hogy segítjük őket, és támogatjuk abban, hogy talpra tudjanak állni, és elkezdhessék az életüket, nem nagyon jut eszünkbe.
És bízunk abban, hogy azzal, hogy ezek a hatalmas szakadékok és irreális árazások egyre inkább teret kapnak a cikkekben, egyre többen fogalmazzák meg, mennyire nem valóságosak azok a számok, amik között élünk, talán valamilyen irányú változás is elindul majd.